-더-

A -더- egy hatékony infixum, amely a múltbeli eseményekhez a személyes tapasztalat rétegét adja hozzá. Kulcsfontosságú a felidézés és a megfigyelés árnyalatainak kifejezéséhez.

Fő funkciók:
1. Felidézés: Azt jelzi, hogy a beszélő egy múltbeli eseményt, állapotot vagy tényt idéz fel saját emlékeiből.
2. Közvetlen tapasztalat: Az információt a beszélőnek a saját érzékszervein keresztül (látás, hallás, érzés) kellett megszereznie. Nem használható olyan dolgokra, amelyeket közvetve (pl. könyvből vagy mástól) tanult meg.

Gyakori kombinációk:
A -더- ritkán áll önmagában. Más végződésekkel kombinálva hoz létre konkrét nyelvtani mintákat:

• -더라 / -더라고(요): Olyan tény közlésére használatos, amelyet a múltbeli tapasztalatod során fedeztél fel. Pl.: 어제 영화가 재미있더라고요. (Azt tapasztaltam, hogy a tegnapi film jó volt.)
• -던: Főnévmódosító alak, amelyet olyan cselekvésekre vagy állapotokra használnak, amelyek a múltban folyamatosak, ismétlődőek vagy szokásosak voltak. Pl.: 제가 마시던 커피예요. (Ez az a kávé, amit ittam.)
• -았/었던: Főnévmódosító alak olyan múltbeli eseményre, amely teljesen lezárult és nem folytatódik. Pl.: 작년에 갔었던 식당. (Az étterem, ahová tavaly mentem.)
• -더니: Egy megfigyelt múltbeli eseményt (1. tagmondat) köt össze egy későbbi eredménnyel vagy változással (2. tagmondat). Pl.: 그가 열심히 공부하더니 시험에 합격했어요. (Láttam, hogy keményen tanult, aztán átment a vizsgán.)
• -던데(요): Múltbeli megfigyelésen alapuló háttérinformációt nyújt, gyakran egy ellentétes gondolat, kérdés vagy javaslat bevezetésére. Pl.: 날씨가 춥던데 옷을 따뜻하게 입으세요. (Észrevettem, hogy hideg van, szóval öltözz fel melegen.)

Alanyra vonatkozó korlátozás:
Általánosságban elmondható, hogy a -더- toldalékot használó mondat alanya nem lehet egyes szám első személy ('én' vagy 'mi'), amikor egy konkrét, egyszeri cselekvést írunk le. Ennek az az oka, hogy furcsán hangzik, ha valaki 'megfigyeli' saját magát cselekvés közben.

• Helytelen: 어제 내가 숙제를 하더라. (Úgy hangzik, mintha kívülről nézted volna magad, ahogy házi feladatot írsz.)
• Helyes: 어제 나는 숙제를 했어요.

Azonban elfogadható az egyes szám első személyű alany használata, ha egy múltbeli belső állapotot, érzést vagy szokásos cselekvést idézünk fel.

• Helyes: 어렸을 때 내가 단것을 좋아했더라. (Most felidézem, hogy fiatal koromban szerettem az édességet.)

Ez a megkülönböztetés kiemeli, hogy a -더- alapvetően a megfigyelésről és a felidézésről szól.